Bartók Béla Elméleti Líceum Temesvár

Vendégségben a sárospataki testvériskolánknál

A Julianus Testvériskolai program idén is lehetőséget adott arra, hogy meglátogassuk egyik testvériskolánkat, új barátokat szerezzünk, közös érdeklődési köröket találjunk, újabb tájakat ismerjünk meg, betekintést nyerjünk a magyarországi iskolai életbe. Ezúttal Sárospatakra mentünk, a híres iskolaváros egyik legszebb iskolájába, az Árpád Vezér Gimnáziumba. Az április utolsó hétvégéén megvalósult háromnapos programon iskolánk 30 középiskolás diákja és pedagógusa vett részt.

Mihály Imola, az egyik résztvevő diák, így számolt be a kirándulásról:

“Pénteken, reggel 7 órakor pontosan elindultunk. Valamikor kora délután érkeztünk meg a sárospataki Árpád Vezér Gimnázium kollégiumába, azaz bentlakásába. Miután szálláshelyünket elfoglaltuk, és találkoztunk vendéglátóinkkal, meglátogattuk a sárospataki Rákóczi-várat, majd a Vízikapuknál is időztünk egy kicsit. Később elmentünk az Árpád Vezér Gimnáziumuba, mely egyben testvériskolánk is. A hallottak alapján „nagyon érdekes, biztos ilyet még nem láttál”-nak ígérkezett (Makovecz Imre tervezte az épületet). Tényleg olyan is volt! Csak ámultunk-bámultunk és folyton azt kérdeztük egymástól, hogy a milyen lehet egy ilyen iskolaépületben tanulni? Tény az, hogy a sporttermük legalább négyszer akkora, mint a miénk, az udvar pedig annak ellenére, hogy nem hatalmas, nagyon jó hangulatot keltett bennünk. Az aula pedig csodálatos... Ezek után következett a vacsora. Ezt a napot, estét együtt töltöttük a sárospataki diákokkal, ismerkedtünk, folytattuk a március 15-én (amikor mi fogadtuk őket) megkezdett beszélgetéseket, tervezgetést. Végül egy jó hangulatú karaoke-val és játékokkal fűszerezett esti közös program zárta a napot.
Szombaton a környék történelmi, földrajzi, kulturális értékeivel ismerkedtünk. 9 órakor indult a busz Széphalom felé, ahol a  Kazinczy-sírkertet, a Kazinczy Emlékcsarnokot, valamint A Magyar Nyelv Múzeumát látogattuk meg. Ez utóbbi bizonyult a legérdekesebbnek, valószínűleg többen közülünk még időztünk volna ott, de sajnos az idő nem engedte. Következett a „vonatozás”, mely elvitt minket a egy csodaszép helyre, ahol egyben meg is ebédeltünk. Ezek után következett Füzér vára. Habár sokan nem lelkesedtek a hosszú, felfele ívelő út iránt, végül mindenki szerencsésen felért a várhoz. Természetesen az út lefele sokkal egyszerűbb volt. A továbbiakban meglátogattuk a Károlyi kastélyt Füzérradványon, majd lassan közeledtünk a végállomás felé, azaz a kollégiumba.
Vasárnap reggel búcsút mondtunk testvériskolánknak, a városnak és útnak indultunk. A következő megálló Debrecen volt, ahol megnéztük a város központját, majd meglátogattuk a Déri Múzeumot, ahol Munkácsy Mihály eredeti festményeit pillanthattuk meg többek között. Bár az idő nem volt arra elegendő, hogy Debrecent is megismerjük, arra biztos elég volt, hogy tudjuk, ide is érdemes újra ellátogatni. Az hazafele vezető út gondmentesen zajlott, élményekkel feltöltődve érkeztünk meg Temesvárra.
Örvendek, hogy voltam, láttam, tapasztaltam, mert tényleg olyan helyeket látogattunk meg, ahol én személy szerint még nem jártam és valószínűleg nem is lesz alkalmam a közeljövőben. 

A Julianus Testvériskolai Program támogatója a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Balassi Intézet.