Bartók Béla Elméleti Líceum Temesvár

Erdély legösszetartóbb osztálya

Egy új tanév vette kezdetével nemcsak új álmokat, szövöget a diák, hanem új, váratlan meglepetések sorozata is érheti. Ez történt velünk, amikor egy új oszival és egy új osztálytárssal gazdagodott osztályunk. Érdekes kihívások elé állít minket a VIII. Osztály sikeres elvégzése. Sok munkával, kitartással jár a siker kézen fogva, olykor nagyon elfáradunk de semmi sem állíthatott meg bennünket abban, hogy egy újabb jótettel örvendeztessünk meg valakiket.

Az első lépés az volt, hogy oszi órán felírtuk azokat az ötleteket, amik megfordultak a fejünkben: volt köztük árvaházban,- kórházban látogatás, mese olvasás, szórakoztatása a gyerekeknek, óvoda felújítására nyújtott segítség. Végül a választás az óvoda felújításában nyújtott segítségre esett. Hogy miért választottuk ezt? Roppant egyszerű a magyarázat: sokunk ott járta ki óvodai éveit, sok, szép emléket őrizve szívében és úgy éreztük, hogy itt van az ideje, annak, hogy azt a sok jót viszonozzuk valamilyen formában. A helyszínre érkezve megállapítottuk, hogy az óvoda bejárata ami egy zárt kapualj, túl sivár és azt életre lehetne kelteni egy rajz segítségével. Rajzolási tehetséggel több osztálytárs is rendelkezik és oszi is örvendett az elgondolásnak. Rajztanárnőnk és magyartanárnőnk közbenjárása segített a rajzoláshoz használatos alapanyagok helyes megválasztásában. Mindenki azon gondolkodott, hogy mit ábrázoljon a rajz: életfát, magyaros motívumokat, virágokat, állatokat? Visszaemlékeztünk arra, hogy mi volt óvodás korunk legszebb emléke és ez segített ahhoz, hogy megszülessen az ötlet. Mivel a mese hallgatása okozott legnagyobb örömet nekünk, a magyar népmesére esett a választásunk, ami egyben népi bölcsességre is nevelt bennünket. Szorgalmasan dolgoztunk, részt kapott mindenki a festésben. Nagyon jó hangulatban folytak a munkálatok, főleg akkor, amikor már egyre inkább látszott annak eredménye. A falrajz elkészültével már csak a SULIJÓ felirat hogyanja maradt hátra. Trikókat hoztunk, majd kiválogattuk azokat, amelyek megfelelőek voltak, hogy filccel írhassunk rá betűket. Magunkra öltve ezeket,már csak a csoportfotó mozzanata maradt hátra.

Nagy örömmel töltött el bennünket a jótett elvégzése, legfőképpen akkor, amikor az óvodás gyermekek arcán láthattuk a csodaszarvasra, bagolyra, családra, virágokra rácsodálkozó nagy szemeket. Éreztük, hogy milyen jó a kis szemekbe ragyogást lobbantani és egy összefogással, örömet szerezni nemcsak a gyerekeknek, hanem még a volt oszinknak is, mivel utólag tudtuk meg, hogy kedvenc motívumai keltek életre kezeink alatt.