Bartók Béla Elméleti Líceum Temesvár

Katolikus tábor

A forró július kiváló alkalmat nyújtott arra, hogy elutazzunk Rafnikra, egy horvát nemzetiségűek által lakott dimbes-dombos faluba, s együtt töltsünk öt napot. Itt került ugyanis megrendezésre július 9-13. között az idei Katolikus Tábor. A táborban 49 gyermek és fiatal vett részt.

Az egy hét alatt nagyokat kirándultunk, jókat ettünk és érdekesen játszottunk. Mindemellett bőven maradt idő arra is, hogy a lelkünkkel, önmagunkkal, a keresztény szeretet gyakorlásával, s a hit megerősítésével foglalkozzunk. Napról napra figyelmesen meghallgattuk Némó történetét, aki a “kék gyöngyöt” kereste, amely betölthetné egyhangú életét. E történet által, sokat tanultunk a szeretetről, a mosoly szépségéről, a hallgatás mélységéről s az akarat erejéről. Mindezek elvezették Némót a “kék gyöngyhöz”, amely a Jóistennel való kapcsolatot jelentette. Véleményünket a kiscsoportos tevékenység keretében oszthattuk meg. A napot imával és közös kiértékelővel zártuk.

Szilvágyi Zsolt pap bácsinak köszönet jár, mert ő volt az, aki ezt a csodás tábort megrendezte, türelmesen s nyitottan fogadott minket. De köszönet jár tanárainknak is: Pataki Adélnak, Zsombori Orsolyának és Kiss Endrének, kiknek a vidám éneket, s a jó játékot, a kedves beszélgetéseket és még nagyon sok mindent köszönhetünk. Zsombori Norbert ébresztett rá, hogy nemcsak szóval, de dallal is kifejezhetjük önmagunkat. Harkay Zsuzsa néniről se feledkezzünk meg, aki egész héten főzött nekünk.

Végezetül csak annyit, hogy aki nem jött az bánhatja, s aki eljött az örülhet, mert sok lelki élménnyel gazdagodhatott.

Szabó Judit Nóra, VI. osztály

A temesvári negyvenkilenc tagú gyermek- és ificsapat fárasztó vonatozás és buszozás után végre megérkezett Rafnikra július9-én, azon a bizonyos napsütéses hétfői délutánon. Miután mindenki berendezkedett, sor került az első közös beszélgetésre. Itt mindenki elmondhatta, milyen reménnyel jött a táborba, hogyan.

A beszélgetés után kezdetét vette Némó története, amely végig kísért minket egész héten, de minden nap csak egy részletet olvastunk fel belőle. Némó egy hozzánk hasonló fiatal volt, aki kereste élete értelmét és boldogságát. Több próba után eljutott a „kék gyöngyhöz, ami Istent jelképezi.

A keddi napot a történet folytatásával kezdtük, amelyben Némó megtapasztalta a hallgatás mélységét és a barátságot. Majd hét csoportra osztottunk mindenkit és a nyolcadikosok irányításával megkezdődtek a kiscsoportos beszélgetések. Főleg az igaz barátokról beszélgettünk, azokról, akikkel mindent megosztunk, legyen az öröm vagy bánat. Eleinte nehezen nyílt meg mindenki, de aztán lassan összerázódtunk és emlékül minden kiscsoport készített egy kézlenyomatos plakátot, amelyre a csoport mottója került.

Szerdán megmozgattuk egy kicsit „öreg”csontjainkat egy kirándulással. Mindenki nagyon élvezte a túrázást a nagy meleg ellenére, amit locsolkodással próbáltunk enyhíteni. A kiscsoportos beszélgetések sem maradtak ki, hiszen az út hosszú volt, így hát ez alatt volt időnk elbeszélgetni az akaraterőről és a rossz csábításáról. Miután elértük a célunkat, megmártóztunk a patakban, uzsonnáztunk és indultunk visszafele. Este a történet folytatása után beszámoltunk a kiscsoportos beszélgetésekről, majd akadt egy jó néhány példa az akaraterőre. A napot közös énekléssel zártuk.

Csütörtökön a napot egy szabadtéri szentmisével kezdtük. Némót kísértük tovább útján, amikor a szeretet fontosságát értette meg.A kiscsoportos beszélgetések is ehhez a témához fűződtek. Aztán az esti vidám estre minden csoport egy kis előadással készült, éneket vagy verset írt, vagy egy saját kis színdarabot adott elő. Délután játékok következtek. Játékok, amelyek felejthetetlenek és bebizonyították, hogy a csapatmunka nagyon fontos, valamint azt, hogy e pár nap alatt egy kis családdá alakultunk.  Este a tábortűznél előadtuk kis előadásunkat, valamint kiértékeltük a tábor élményeit. Az V. osztályosok egy kis beavatási játékon is részt vettek, amin mindenki jókat nevetett. Közös énekléssel zártuk a napot.

Pénteken a rafniki templomban tartottunk szentmisét, aztán mindenki takarított és elindultunk Resicabánya felé. A vidámság a vonaton Temesvár felé sem szűnt meg, hanem mindenki beszélgetett, játszott vagy éppen aludt. Ahogy beértünk az állomásba mindenki örült, ahol a szülők vártak ránk.

Köszönjük, hogy ez a tábor létrejöhetett, és hogy ilyen jól is telt. Jövőre találkozunk ugyanitt, de előtte szeptemberben még a suliban.

Franka Noémi és Szabó Anita, VIII. osztály