Bartók Béla Elméleti Líceum Temesvár

XV. Társasági Tánctábor

„Tánc közben az lehetsz, ami csak akarsz lenni abban a pillanatban.”

Nyolc nap, számtalan szívbe zárt pillanat, annál több felejthetetlen emlék, megmérettetések a kitartás terén és ami a legfontosabb, az a 21 mosoly, amely gazdagabbá tette Zoldot augusztus 5 – 13. között a XV. Társasági Tánctáborban, jelenlegi és volt bartókos diákok részvételével.

„Tánc közben az lehetsz, ami csak akarsz lenni abban a pillanatban.” – így szól az az idézet, mely hűen tükrözi a Harmónia tánccsoport tagjait. Nem is véletlen, hiszen már izgatottan számoltuk a hátralevő napokat a tábor érkezéséig, hogy végre együtt táncolhassunk. Ha eddig nem, akkor a Zoldon töltött napok után már bizonyára mindenki közülünk elmondhatja, hogy ez a nyár is különleges volt, és ha vissza lehetne pörgetni az időt, akkor tánctáborba szívesen visszatérnénk bármikor.

Annak ellenére, hogy a nap szinte minden órájára be volt osztva valamilyen tevékenység, sosem éreztem azt, hogy túl zsúfolt lenne. Sőt, így utólag visszagondolva rá, sok minden belefért a programba; a standard- és latin táncok, illetve a palotás szerves részei voltak a tábornak, azonban az oktatók egy meglepetés tánccal is készültek számunkra, mely a táborozók kíváncsiságát és kitartását is próbára tette; az argentin tangó volt. Számunkra a tánc felszabadulást jelent; azt a felszabadulást, amely tükrözi a fejlődést is.

Néha azon gondolkodom, hogy miért is szeretjük annyira ezt a tábort; egyrészt természetesen a csapat miatt, másrészt pedig a változatosságnak köszönhetően, mert sosem adódik egy olyan pillanat, amikor valaki unatkozna. A különböző mérkőzések, a tollas, a métázás, a magyar- és általános kultúra kvízek megtették csapatépítő hatásukat, azonban a nap végére is mindig maradt valami különleges: társasjátékoztunk, filmet-,vagy éppen hullócsillagokat néztünk, vagy a tábor végén megszervezésre kerülő táncversenyre gyakoroltunk.

Minden közösség esetében, függetlenül attól, hogy táncosokról van szó, vagy sem, felmerül a kérdés, hogy miként alakul át egy csoport csapattá. Ebben a néhány napban azonban úgy érzem, nekünk sikerült. Láttam, ahogy egy csapat összetartása felülmúl minden kétséget és akadályt. Láttam, ahogy az elkötelezettség és az akaraterő meghozza a várt eredményt. Láttam, hogy az önzetlenség pillanatok alatt mosolyt csalhat az arcodra. Láttam, hogy a kreativitás az utolsó pillanatokban is változásokra képes. Láttam, hogy a táncverseny résztvevői nem ellenfelet, hanem táncost látnak egymásban. Láttam örömkönnyeket, amikor sikerült meglepni valakit, és láttam csalódott tekinteteket, amikor az út hazafelé vezetett.

Ezúttal is, a csapat nevében egy nagy köszönet jár a szervezőknek, akik mindig gondoskodtak a táborozók hangulatáról és a tevékenységek változatosságáról, a táncoktatóknak, Metz Ritának és Metz Norbertnek, hiszen fejlődésünk főként türelmüknek és kitartásuknak köszönhető, a szakácsnéninek, aki odaadással és lelkesedéssel végezte feladatát. Külön köszönet a Várbástya Egyesületnek, a Bartók Béla Alapítványnak, a Tifel és Gall Print cégeknek melyek anyagi hozzájárulása lehetővé tette a tábor megszervezését.

Mondhatnám azt, hogy ez a tábor már véget ért, és egy egész évet kell még várni rá, de a hangulata tovább él bennünk, abban a közösségben, amely folyamatosan épül és fejlődik, legyen szó táncról, csapatépítésről, vagy bármiről. Ezentúl pedig akárhányszor táncolok, métázok, látok egy hullócsillagot, vagy a kezeim közé kerül egy Zoldon készült kép, ők fognak eszembe jutni; azok az emberek, akiknek köszönhetően tudatosult bennem a csapat igazi jelentése és az, hogy milyen érzés valahova tartozni.

Bîtoancă Diana