Bartók Béla Elméleti Líceum Temesvár

Római-katolikus tábor

Egy igazán tanulságos és elgondolkodtató tábor, melyre érdemes elmenni!

Június 23-27. között került megrendezésre Kengyeltón (Rafnic) a katolikus tábor, amelyen én és még sok diák vettünk részt. A tábornak közel 80 résztvevője volt. Kengyeltó egy nagyon kis szimpatikus, horvát nyelvű falu. E tábor alatt, úgy gondolom, hogy tanár és diák egyaránt tanulhatott, hiszen igazán gazdag élményekkel térhettünk haza.

Kiscsoportokra voltunk felosztva, hiszen minden nap beszélgettünk az önmagunkkal, embertársainkkal és Istennel való kapcsolatainkról. Én úgy érzem, ezáltal jobban letisztázódott bennem a szeretet, Isten, barátság és csapat fogalma. Mindannyian nagyobb hangsúlyt fektettünk most a belső békénkre, a belső kiegyensúlyozottságunkra. Elgondolkodtunk azon, hogy milyen fontosak vagyunk, hogy nélkülünk nem lenne a világ olyan amilyen, és azon is, hogy milyen fontos Isten és a többi embertársunk. Úgy gondolom, nekünk, akik részt vettünk a táborban ez nagyjából tiszta lett és én, személy szerint jobban megtanultam értékelni minden embert és a csapatmunkát is, hiszen az élet arról szól, hogy mindenki egyedi, mi mindannyian kiegészítjük egymást, és ez így van rendjén. Minden kiscsoportos beszélgetés után kiértékelést tartottunk, megbeszéltük mindazt, amit tanultunk, megosztottuk tapasztalatainkat és megpróbáltunk odafigyelni a többiekre is, vajon ők hogyan gondolkodnak?

A belső egyensúly felépítésén kívül, szentmiséken is részt vettünk, egyesek ministráltak, mások olvastak. Jeleneteket is előadtunk, amelyek jelképezték Istenbe vetett hitünket és rengeteget énekeltünk, aminek én nagyon örültem, hiszen nagyon szeretek énekelni, és ilyenkor úgy éreztem, igazán kapcsolatban lehetek Istennel. Fociztunk, dombot is másztunk, ami nagyon jól esett, és közösen mindenféle játékokat kitaláltunk és jókat játszottunk, nevettünk. Szerdán, az utolsó előtti napon, délután mindannyian egy szórakoztató vetélkedőn vettünk részt, és a tábor végére úgy éreztem, egy nagy, összekovácsolódott család vagyunk!

A tábor utolsó éjszakáján tábortűznél énekeltünk, szórakoztunk, s még a falubeli horvát gyerekek is eljöttek és énekeltek nekünk egy dalt az anyanyelvükön, és bár nem értettünk semmit belőle, értékeltük azt, hogy velünk vannak, nagyot tapsoltunk és láttuk ekkor az arcukon azt az elfelejthetetlen örömöt.

Nem utolsó sorban szeretném megköszönni a licis diákok segítségét, hiszen ők voltak a csoportvezetők és sok másban lelkesen segédkeztek, és kísérő tanáraink, Fodor Enikő, Zsombori Orsolya, Kiss Endre és Pataki Adél  lelkes munkásságát, akiknek köszönhetően részt vehettünk a táborban. Megköszönöm ugyanakkor Zsombori Norbertnek a közös énekléseket, Babu néninek a finom ennivalót és Zsolt atyának az elgondolkodtató szavakat! Remélem jövőre is megrendezésre kerül ez a csodálatos tábor!

                                                                                             Bîtoancă Diana, VII.B osztály